Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

artFANZINE

Kultúra: Olympia (2015)

2015. március 31. - A. Krisztián
20150331_olympia_poster.jpgMég február végén történt, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve jegyet vásároltam a Karinthy Színház előadására. Molnár Ferenc, Olympia c. darabjára foglaltam egy helyet, melyben a Magyar Színház művésze, Balsai Móni is vendégszerepel, s bevallom, az ő jelenléte is igen sokat nyomott a latba, mikor döntésre került a sor. A darabot múlt pénteken, március 27-én néztem meg, s bár már egy ideje műsoron van, még mindig telt házas volt az előadás. Mit is mondhatnék, én sem épp a legjobb helyen ültem, ám ez semmit sem von le a társulat érdemeiből. Így hát a múlt hetem egyrészt izgalmas várakozással, majd sok-sok kilométer utazással telt, s nagy reményekkel foglaltam helyet az első sorban péntek este 7-kor.

 

Molnár Ferenc műve - nem szokatlan módon - vígjáték, melyet három felvonásban adnak elő, a történet középpontjában pedig özv. Orsolini hercegné, azaz a csodaszép Olympia (Balsai Móni) áll, aki családja számára nem kívánatos afférba keveredik Kovács huszárkapitánnyal (Marton Róbert). Ez leginkább Linának (Egri Kati) szúrja a szemét, akinek mintha lételeme lenne az intrika, s nem elhanyagolható tény az sem, hogy évek óta szerelems Olympia apjába, Ettingen hercegbe (Szilágyi Tibor). Ennek köszönhetően persze Eugeniával, Olympia édesanyjával sem ápol szívélyes viszonyt. A komolyabb bonyodlmak mégis akkor kezdődnek, mikor feltűnik a színen Krehl, osztrák csendőr alezredes, aki azt állítja, Kovács valójában nem más, mint egy rendkívül ügyes, körözött szélhámos.

 

20050331_olympia001.jpg
Balsai Móni

 

Volt már szerencsém látni Molnár Ferenc darabot, így tudtam, mire számítsak, s persze ezúttal sem kellett csalódnom. Könnyed, szórakoztató vígjáték az Olympia, jól elhelyezett csavarokkal a történetben, még ha mai szemmel nézve a fordulatok akár szappanoperába illők lehetnének is. Mert a cselekmény, a szereplők, az osztálykülönbségek és az, ahogyan ők a bonyodalmakat kezelték, az a fajta következtetés, amit tulajdonképpen Kovács meg is fogalmaz, azért jóval mélyebbek, s még aktuálisnak is tekinthetők, ha arra gondolunk, hogy a társadalom felsőbb, az átlag számára elképzelhetetlen gazdagsággal és hatalommal bíró rétege, és az egyszerű eberek között mekkora rés tátong napjainkban. Ennek ellenére a darab mégsem válik túl drámaivá, komorrá, jól adagolt humorral, kellő iróniával oldotta fel a szerző a feszültséget, s bár az előadás során végig jókat derültem, az utolsó felvonás még így is kiemelkedett, mintha a legjobb poénokat - egy jókora csavarral megspékelve persze - épp ide szánta volna Molnár Ferenc, hogy végképp "kivégezze" a közönséget. Jók és viccesek a karakterek, kitűnően működnek együtt a színen, szóval egy könnyed esti programnak épp megfelelő választás.

 

20150331_olympia002.jpg
Szirtes Gábor, Szilágyi Tibor és Egri Kati

 

A társulat munkájára szintén nem lehet panasz. A színészek egytől egyig remek munkát végeztek, akár Pásztor Erzsit, akár Marton Róbertet emelném ki. A szívem csücske mégis Balsai Móni, akiben itt sem kellett csalódnom. Ezt a szerepet minha rá öntötték volna, pedig valójában nem egyszerű. Olympia bár próbál erősnek látszani (itt-ott sikerül is neki), mégis valójában szinte dróton rángatják, hol az édesanyja, hol éppen Kovács, s emiatt olykor kénytelen is a háttérbe húzódni, bár azt is mondhatnám, háttérbe szorul. Mónika ugyanakkor megbirkózik ezzel, amikor épp ő van a fókuszban, akkor csodálatos. A másik oldalró azért sem könnyű szerep ez, mert a színre lépése előtt jó alaposan beharangozzák nekünk. Látatlanban is hízelegnek neki, csodálatos szépségnek, egyenesen görög istennőnek nevezik, s persze ettől máris nagy elvárásai lesznek az embernek. Aztán színre lép Mónika, s azt érezzük, igen... Valóban nem túloztak. Ehhez viszont nem elég a puszta szépség, ehhez kisugárzás, magabiztosság, színpadi jelenlét kell. Pásztor Erzsit - ahogy már mondtam is - szintén élményszámba ment nézni, hallgatni, csodálatos volt. S persze nem tudok elmenni szó nélkül Szilágyi Tibor teljesítménye mellett sem. Sajnos csak az utolsó felvonásban tűnik fel, szerepe rövidsége ellenére azonban számomra mégis elképesztőt alakított. Amint a színre lép, szinte lehetetlen nem rá figyelni, ráadásul azt kell mondjam, ha nem is feltétlen a legjelentősebb, mégis hálás Ettingen karaktere, számos jó poént építenek rá, a művész úrnak pedig rendkívül jól áll a kemény, határozott, akaratos tábornok jelleme.

 

Nem túlzás tehát azt állítani, hogy péntek este kitűnően szórakoztam, szinte észrevétlen repült el az a majd három óra. S a több száz kilométer utazás viszontagságait és valamennyi nyilvánvaló költségét beleszámítva is azt kell mondjam, minden egyes forintot megért, hogy láthattam ezt az előadást. A teljes őszitneséghez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy többek között Balsai Móni miatt (akit most láttam első ízben teljes valójában) nehezemre esett volna az elköltött pénz, az eltelt idő miatt keseregni. Ám ettől függetlenül nyugodt szívvel, lelkiismeret-furdalás nélkül ajánlhatom a darabot bárkinek. Aki megteheti, nézze meg az Olympiát a Karinthy Színházban. Az előadások időpontjáról itt tájékozódhattok.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://artfanzine.blog.hu/api/trackback/id/tr437324992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása