Képzeld el, hogy egész álló nap komor, szürke idő van. Lóg az eső lába, fúj a szél, kimozdulni sincs igazán kedved, s ha aznap épp nem dolgozol, nem is kell feltétlen megtenned. Csak ülsz a lakásban, próbálod elütni valamivel az időt, ami esetleg hasznos is, pihenhetnél, mert sürgős dolgod valahogy pont nem akad, ám egyszerűen semmihez nincs kedved. A házban ide-oda sétálgatva, egy két apró teendődet intézve (a mosott ruha nem teregeti ki magát, ahogy a maszatos tányérok sem kerülnek tisztán az edényszárítóba némi "beavatkozás" nélkül) azon morfondírozol, délután 3-kor mégis hogy a fenébe lehet iylen sötét, majd este végül is rászánod magad, hogy mivel már úgyis mindegy, megnézel egy filmet. Nos, én épp ilyen hangulatban ültem le A hasonmás elé.

Vasárnap délután úgy határoztam, hogy lazítós kedvemben lévén egy ehhez passzoló filmet fogok megnézni. A tavalyi év vígjátékterméséből választottam egyet, a Förtelmes főnökök 2 került végül is a lejátszóba. Ismerős szereplőgárda, ismerős poénok, de vajon tartogat valami újdonságot?