Fotó: Vajda István
Kevés zenekar van hazánkban, akinek a koncertjére bármikor, bármilyen körülmények között szívesen elmegyek, dacolva akár az elemekkel. Fújhat orkán erejű szél, eshet a hó, lehet akár karácsony este is, ha játszanak a közelemben, ott vagyok. A zenekar tagjai ugyanis eszméletlen jófejek, s minden bulijuknak - legalábbis amelyeken én részt vettem eddig - elképesztő családias, magával ragadó, meleg és kellemes hangulata van. Hihetetlen atmoszférát teremtenek, ami mindig feltölt, mindig feldob és nem tudok nem vidáman,
Eljött ez a nap is, régóta vártam már rá, s bár nem épp akkor, amikor terveztem, mégis megnéztem végre a Marvel legújabb képregényfilmjét, a Bosszúállók: Ultron korát. Ha visszatekintünk, és vetünk egy gyors pillantást arra az univerzumra, amit a stúdió 2008-óta tudatosan építget, igen magasan volt az a bizonyos léc.
Azzal, hogy az Éjjeli féreg végre bekerült a lejátszómba, újabb tétellel lett rövidebb a bakancslistám (noha ez a kifejezés talán Jack Nicholson és Morgan Freeman közös filmje óta épült csak be igazán a köztudatba), ráadásul egy olyan alkotásról van szó, amit egyébként rettenetesen vártam, s nagy reményeket fűztem hozzá.
A Kockázatos túra egy meglehetősen érdekes vállalkozás a rendező, Colin Trevorrow és az író, Derek Connolly részéről, mert egy könnyed romantikus komédiát igyekeztek sci-fi-be oltani, mindezt ráadásul parányi költségvetésből hozták ki. A végösszeg 750 000 $ lett, ami a több száz milliós blockbusterekhez képest valóban nevetséges, ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne lehetne belőle parádés filmet összehozni. Láttunk már hasonló példákat, mint Az őslakó, ami gyakorlatilag egy nappaliban játszódik, mégis elképesztően izgalmas, elejétől a végéig. A Kockázatos túra mindössze annyiban más, hogy a vígjáték és a tudományos fantasztikum eléggé szokatlan párosítás.