A Trónok harca néhány nappal ezelőtt az 5. évadának is a végére ért, s a sajtó is jó pár napig ettől volt hangos persze. Meglepetésekből ezúttal sem volt hiány, bár igazság szerint a legnagyobb az lenne, ha egyáltalán nem is lenne. De hát azt mégis ki szeretné? Ugyanakkor most egy általános kritika vagy összefoglaló írás helyett inkább azokat az aspektusokat venném sorra, amelyek számomra ilyen-olyan okból a legérdekesebbek voltak ebben az szezonban. Figyelem! Az írás innentől kezdve erősen spoileres lesz, s még inkább szubjektív. Szóval a tovább gombra csak az kattintson, aki látta az összes részt vagy éppen nem bánja, ha lelövök pár poént.

Miután Charlie Sheen a CBS első blikkre talán furcsának tűnő, de munkamorálját és gázsiját ismerve csöppet sem meglepő döntése után a Két pasi meg egy kicsi húzóneveként mégis lapátra került, az FX igazolta le egy újabb szitkom főszerepére. Ebből lett aztán a Nyugi, Charlie! (Anger Management), amelynek 2012-ben sugárzott nyitóepizódja egyből éles fricskával indít az esmeményekre reflektálva kicsit.

A Modern család első epizódjait talán úgy három éve volt szerencsém látni, s bár kissé nehezen adtam be a derekam, kapott tőlem egy esélyt néhány rész erejéig, ami épp elég volt ahhoz, hogy irtózatosan megszerettesse magát velem, majd szép lassan az egyik kedvenc sorozatommá nője ki magát, vígjáték fronton persze. Az abc produkciója egyébként a tengerentúlon a kritikusok körében is meglehetősen népszerű, az Emmy gálán például rendszeresen tarol, ahogy a szereplők is megannyi díjat bezsebeltek már. De mitől is ennyire jó a Modern család? Vegyük szépen sorra.

A férjem védelmében (The Good Wife) kivételesen egy olyan sorozat, amelyet nem egyszerűen újonc korában nem kezdtem el nézni, valahogyan a bakancslistámra sem vettem fel. A fene tudja miért, egyszerűen nem voltam rá kíváncsi, ráadásul épp elég elfoglaltságom is volt. No meg a magyar cím sem feltétlen csigázta fel az érdeklődésem. Igazából viszont felesleges is tovább magyarázkodnom, elég volt ugyanis néhány nagy kedvencnek kifutnia, majd ugyanekkor egyetlen pozitív kritikába ütközni, hogy mégis adjak neki egy esélyt. Istenem, milyen jól is tettem. A férjem védelmében nem egészen két évad alatt rajongót csinált belőlem.

 

Azt kell mondjam, ez a poszt mindenképp rendhagyó lesz némileg, ugyanis nem egy konkrét TV műsorról vagy sorozatról lesz szó, hanem annak csupán egyetlen epizódjáról, amit egyenesen imádok. A Comedy Central bemutatja című stand-up show lesz most a téma, amelynek rendszeres nézője ugyan nem vagyok (elsősorban a rettenetesen ingadozó minőség miatt), akadnak ugyanakkor olyan kedvencek, akik néha-néha azért szerepet vállalnak a műsorban, ezeket az alkalmakat pedig semmi pénzért nem hagynám ki.