Eljött ez a nap is, régóta vártam már rá, s bár nem épp akkor, amikor terveztem, mégis megnéztem végre a Marvel legújabb képregényfilmjét, a Bosszúállók: Ultron korát. Ha visszatekintünk, és vetünk egy gyors pillantást arra az univerzumra, amit a stúdió 2008-óta tudatosan építget, igen magasan volt az a bizonyos léc. Ha kizárólag az első epizódot idézzük fel, akkor sem kerül bizony alacsonyabbra, szóval nem kis feladatra vállalkozott Joss Whedon (író és rendező is). Pláne, ha azt is számításba vesszük, hogy az egyébként sem csekély létszámú csapat mellett még új karakterekkel is bővült a banda a Skarlát Boszorkány, Higanyszál vagy épp Vízió személyében, s akkor az epizód "főgonoszát" Ultront még nem is említettem. Szóval fel kellett kötni azt a bizonyos gatyát, mert az amúgy is magas elvárásokat az előzetesek csak tovább fokozták, s éppen a feladat sem volt olyan nagyon könnyű.
A történet szerint a Bosszúállók csapata szépen összecsiszolódott az idők során, az összeomlott S.H.I.E.L.D. bábáskodása helyett saját központjukból, Amerika Kapitány vezetésével veszik fel a harcot a Hydra megmaradt sejtjeivel. Eközben Tony Stark, Bruce Banner segítségével igyekszik végre befejezni az Ultron programot, hogy jó időre biztosítsa a bolygó védelmét. Ám a dolgok nem alakulnak épp a terveik szerint, s a Bosszúállók csapatának ezúttal is hatalmas kihívással kell szembenéznie, a tét ismét óriási. Habár... Nem hinném, hogy ezen bárki is meglepődik.
A film nyitó jelenetsora rögtön egy fiktív kelet-európai országba, Sokovia-ba repít minket, egy akció kellős közepére. Bevallom, a film során a legtöbb problémám nekem épp ezzel a nyitánnyal volt. Pontosabban az animáció milyenségével elsősorban, itt-ott kicsit elhúztam a számat, de szerencsére a kezdeti csalódottságot hamar feloldotta néhány ötletes megoldás. Amit Amerika Kapitány művel a pajzsával az eszméletlen vagány (a "badass" kifejezés hihetetlenül ide kívánkozik), Thor-ral együttműködve ráadásul szitén ütős dolgokat művelnek, de ezt már csak halkan jegyzem meg. Ez egyébként is csak amolyan nyalánkság. Bár Rogers Kapitánnyal kissé elfogult vagyok, mit tehetnék, ő a kedvencem. Az eddigi filmek során a karakterek személyisége is épp annyit formálódott, hogy nagyon szépen kiegészítség egymást, összecsiszolódott csapat benyomását keltik, ahol még azért megvannak a baráti csípkelődések, de épp csak annyi, hogy kissé feloldják a feszültséget. Az egyik trailerben pedig noha ellőtték már ezt a poént, de még így is tetszett Thor arcának ideges rezdülése, mikor a kalapácsot felemelni próbáló csapatból bár Steve Rogers sem tudja felkapni, de picit azért megmozdul a pöröly.
© 2015 - Walt Marvel Studios
Ha már itt tartunk, a film humora ez esetben is hibátlan, pont olyan, pont annyi, pont olyan gyakorisággal és azokban a helyzetekben adagolják, hogy azt gyakorlatilag tanítani lehetne, talán kellene is. Iszonyú jól feldobják a történetet, s ha épp nem a pörgő akciójelenetekkel vagyunk elfoglalva, egy lassabb rész jön, akkor sem hagynak minket unatkozni. A cselekmény ritmusába szintén nem tudok belekötni. Számomra épp tökéletes volt az egyensúly a "törés-zúzás, minden és mindenki felrobban, lehetőleg minél látványosabban, szuperlassítva, hatalmas tűzgolyóval" jelenetek és a kissé visszafogottabb, a történet (szerencsére az is van) elemeinek kibontására szánt snittek között, s valóban pazar volt az időzítés is. A látványt pedig már azt hiszem, felesleges is említenem, elég csak a korábbi Marvel filmekre vetni egy pillantást, nomeg a büdzsére, hogy rájöjjünk, ha hibát akarunk találni, valószínűleg nem abban fogunk (persze apróságokat mindig fel lehet fedezni).
Szintén nagyon tetszett, ahogy Ultron karakterét építgették, tálalták. Nem hiába tettem a cikk elején a főgonosz szót idézőjelbe ugye. Rengeteg buktató van pedig benne, ehhez képest szerintem kifejezetten korrektül megoldották, sőt. Személy szerint nem is tudok benne hibát találni. Tetszik, hogy nem feltétlen rosszindulatú, zsigerileg gonosz. Tetszik, hogy néha dühös és durcás, mint egy gyerek, ugyanakkor kimondottan vicces, néhol már-már kedvelhető (legalábbis a végjátékig), szóval egy fantasztikusan összerakott szereplő, aki üde színfoltja a filmnek, s ahhoz képest, hogy az előzetesek milyen képet festettek róla, kellemes meglepetés volt. Amekkora csalódás volt a Jupiter felemelkedésében Eddie Redmayne iszonyú ripacs és irritáló főgonosza, annyira zseniális Ultron, pedig hát... Tudjátok.
© 2015 - Walt Marvel Studios
Ugyanakkor muszáj kicsit kötekednem is, bár ezek tényleg csak nüansznyi dolgok ahhoz képest, mennyire imádtam is a filmet. Higanyszál bár rettentő menő, Az eljövendő múlt napjaiban azért sokkal-sokkal lazább és vagányabb volt. Persze ott más volt a sztori, tulajdonképpen a karakter is, szóval nehéz így összehasonlítani, de mit tehetnék? Ez van. Továbbá... Ehhez viszont muszáj a spoiler:
Spoiler!
Rebesgették már, hogy az egyik Bosszúálló nem éli túl a filmet. Azzal, hogy a választás épp Higanyszálra esett, kicsit súlytalanná vált ez a haál. Nos, egy főszereplővel persze nem lett volna könnyű végezni pláne, hogy ilyen jól jövedelmez a stúdiónak a franchise. Ám mindenképp tökösebb, ütősebb, fájdalmasabb húzás lett volna, s egyszersmind jóval intenzívebb élménnyé is válhatott volna, ha Higanyszál helyett egy bejáratottabb, fontosabb szereplőt veszítünk el a film végén. Persze igyekeztek megtenni mindent, ami tőlük telt, hiszen Pietro negatív karakterként kezd, majd átállva a Bosszúállók oldalára hal önfeláldozó, hősi halált, ám ha teszem azt Natasha Romanoff vagy épp Clint Barton veszett volna oda (s akkor a klasszikus értelemben vett szuperhősöket még nem is említettem), nos... Azt hiszem, érzitek a különbséget.
A kiemelt néhány, apróbb hiba ellenére azonban egy valóban rendkívül szórakoztató, akciódús, amolyan igazi Marvel film lett az Ultron kora, igazán jól illeszkedik tehát a franchise többi darabja mellé, s úgy gondolom, a nehéz feladat ellenére a stúdiónak bizony semmi szégyenkeznivalója nincs.
