Még február végén történt, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve jegyet vásároltam a Karinthy Színház előadására. Molnár Ferenc, Olympia c. darabjára foglaltam egy helyet, melyben a Magyar Színház művésze, Balsai Móni is vendégszerepel, s bevallom, az ő jelenléte is igen sokat nyomott a latba, mikor döntésre került a sor. A darabot múlt pénteken, március 27-én néztem meg, s bár már egy ideje műsoron van, még mindig telt házas volt az előadás. Mit is mondhatnék, én sem épp a legjobb helyen ültem, ám ez semmit sem von le a társulat érdemeiből. Így hát a múlt hetem egyrészt izgalmas várakozással, majd sok-sok kilométer utazással telt, s nagy reményekkel foglaltam helyet az első sorban péntek este 7-kor.

Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint neve biztosan nem ismeretlen a hazai zenerajongók számára, több ízben is dolgoztak már együtt - főleg a jazz műfaját érintve -, ám a Bin Jip trióját szintén mindketten erősítik, ezzel más stílusban is kipróbálva magukat, jóval kísérletezőbb szellemben.

Epres Szonja Lili, a bájos és közvetlen írónő Éjszakánként furcsa hobbim lett című, kétkötetes művével debütált a magyar könyvpiacon, melyben rögtön egy érdekes és ebből a szemszögből általában elhanyagolt témát boncolgat, meglehetősen részletesen. Miután magamévá tettem a teljes sztorit (élménybeszámoló itt és itt), abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy interjút is készíthettem a szerzővel.

A meglehetősen egyedi stílusú filmes, Richard Linklater nagyszabású drámáját tegnap este húztam le a bakancslistámról, ám annak ellenére, hogy kicsit sokáig halogattam, annál nagyobb elvárásokkal ültem le elé hatalmas nyugalomban, az otthon melegében. Ehhez képest én lepődtem meg a legjobban, hogy néhol egymásnak meglehetősen ellentmondó érzéseket váltott ki belőlem. Kicsit még most is kavarodás van a fejemben, ám azt hiszem, írás közben szépen lecsillapodnak majd a kedélyek.

Annak ellenére, hogy bár csaknem negyed évszázada, 1990. augusztus 27-én tragikus körülmények között elhunyt, a texas blues fanatikusai, a stílusra fogékony zenerajongók és a gitárguruk emlékezetében még mindig élénken él Stevie Ray Vaughan, a néhai virtuóz neve, aki mai napig megannyi előadót inspirál dalaival, előadásmódjával, egyedi játékával és utánozhatatlan hangzásával.