Azzal, hogy az Éjjeli féreg végre bekerült a lejátszómba, újabb tétellel lett rövidebb a bakancslistám (noha ez a kifejezés talán Jack Nicholson és Morgan Freeman közös filmje óta épült csak be igazán a köztudatba), ráadásul egy olyan alkotásról van szó, amit egyébként rettenetesen vártam, s nagy reményeket fűztem hozzá.

Fotó: Vajda István

 

Kevés zenekar van hazánkban, akinek a koncertjére bármikor, bármilyen körülmények között szívesen elmegyek, dacolva akár az elemekkel. Fújhat orkán erejű szél, eshet a hó, lehet akár karácsony este is, ha játszanak a közelemben, ott vagyok. A zenekar tagjai ugyanis eszméletlen jófejek, s minden bulijuknak - legalábbis amelyeken én részt vettem eddig - elképesztő családias, magával ragadó, meleg és kellemes hangulata van. Hihetetlen atmoszférát teremtenek, ami mindig feltölt, mindig feldob és nem tudok nem vidáman,