A Takarásból címmel megjelent EP az egykor még Záhony Unplugged Project néven megalakult zenekar első, immár saját dalokat felvonultató anyaga volt. A ZUP 2007-től kezdődő története során addigra már túljutott egy-két tagcserén, egy névmódosításon is átestek ugye, s a kezdeti koncepcióhoz képest is megváltozott néhány dolog. Az énekes-gitáros, Farkas János például az akuszikus gitárok mellett elektromos hangszereket is elkezdett használni, aminek köszönhetően a hangzásuk is kissé másabb lett. Ám mégis az általuk készített valamennyi cover-t jellemzett egyfajta sajátos hangulat, atmoszféra. Így hát számomra az volt a kérdés, a saját dalokat hallgatva az élmény ezen része maradandó lesz-e, esetleg valami teljesen újjal találkozok majd.

 

Az lemezen négy dal található, ezek közül a Mehet tovább című zárónótához klip is készült, s ahogy az egy rövidebb korongtól, egy EP-től nem oly meglepő, mind hangulatában, mind hangzásában elég egységesre sikeredett. A dalok alapvetően populárisak, de ez semmiképp nem megy a minőség rovására. A hangszerelésben nagy szerepet kapnak az élő hangszerek (főként a dob, gitár, basszusgitár és zongora, még ha éppen digitális is), ám ahogy azt már a feldolgozások esetében megszokhattuk, néhol az akuszikus gitárok is érdekesen effektezve szólalnak meg. Számomra a coverek közül nagy koncertkedvenc volt a Superbutt dala, a Pioneer átdolgozott verziója, amit alább meg is hallgathattok, aztán rátérünk arra, mi maradt meg számomra a hamisítatlan ZUP hangulatból.

 

 

A felvetésre a lehető legrövidebb válasz így hangzik: szinte minden. A legnagyobb kontrasztot a korábbi feldolgozásokhoz képest mindenképp a dalszövegek rejtik. Félreértés ne essék, nagyon jól sikerültek, sőt. Kifejezetten tetszenek, általában befelé forduló, merengő témájúak a sorok, néhol egy kis iróniával, a modern társadalmat érintő egy-két kritikus megjegyzéssel fűszerezve. Némi megszokást mindössze az igényel, hogy a korábbi, jellemzően könnyedebb témájú popdalokat a ZUP zenéjével megbolondítva most felváltották a kissé komolyabb hangvételű témák. A zenében ugyanakkor már egy-két hallgatást követően felfedezhetjük azokat az apróságokat, amelyek már a kezdetektől jellemezték a zenekart, akár a hangszerelést, akár gitárok (mindig ez üti meg a fülem először), akár más hangszerek megszólalását, vagy éppen mondjuk a dalok felépítését, dinamikáját vizsgáljuk. Egy-két hallgatás elég, és a korábbi, koncertekről megszokott kellemes atmoszféra ismét felsejlik, s kétség sem férhet hozzá, hogy a ZUP zenéjét hallgatjuk.

 

 

A négy dal közül bevallom, nehezemre esne egyet kiválasztani, kivétel nélkül mindegyik nagyon jól sikerült. A Takarásból című nyitódarab nagyon szépen megalapozza az album hangulatát, ami aztán az egész EP-n végigvonul. Ötletes megoldásokból sincs hiány, az anyag fénypontjai pedig számomra a Követendő példa gitászólója, a Pornó refrénje, a Mehet tovább nyitóriffje vagy épp az outro, ami bizony tartogat kellemes meglepetést azoknak, akik a nótának még csak a klipes verzióját hallották. Így hát azt hiszem, jobban nem is sikerülhetett volna a ZUP számára a bemutatkozás, s akit magával ragad a számomra utánozhatatlan hangzásvilág, azok immár két teljes albumot is meghallgathatnak Füstjelek szélcsendben és Huszonvalahányban címmel.