Érzelemkitöréssel kell kezdenem ezt a posztot: blogolni nagyon jó dolog! Jó, mert... Nos, most ezer és ezer okot lehetne írni, miért is van ez így, de igazság szerint jelenleg csak egyetlen aspektusát szeretném kiemelni, ami az aktualitáshoz kapcsolódik. Talán ezt szeretem a legjobban az egészben, mert ez a fogalom ilyen esetben teljesen relatív. Hogy mi aktuális, az csak azon múlik, hogy éppen mi jár a fejemben, milyen érdekességere találtam éppen, ami esetleg a témánkba vág, és meg szeretném osztani veletek. Így hát most ismét a zenerajongókhoz intéznék néhány bővített mondatot. Közülük is főleg azokhoz akik a) szeretnek mélyebben elmerülni a zeneszerzés, stúdiózás, produceri munka mikéntjében; b) szeretik, imádják, élnek halnak a Nirvanáért és c) midkettő.
Butch Vig (multiinstrumentalista zenész és producer, aki többek között a Garbage dobosa, de ő volt a Nirvana nagysikerű albuma, a Nevermind producere, s szintén hasonló feladatot látott el a Foo Fighters jelenleg legutóbbi albuma, a Wasting Light felvételei idején) ugyanis volt olyan kedves, hogy beült egy profi stúdió hatalmas keverőpultja mögé, fogta a Nevermind album mestertrackjait, és okító/habzó szájú kíváncsiságot kielégítő célzattal elkezdte szépen boncolgatni az olyan Nirvana örökzöldeket (még leírni is rosszul esett), mint az In Bloom vagy épp a Polly.
Ebben az első videóban tehát arról beszél, miként is áll össze az In Bloom. Mit is művel a ritmusszekció és miért, végül mitől szól akkorát a refrén. Be kell valljam, milliószor hallottam már ezt a dalt, de soha nem vettem észre, hogy Dave Grohl vokálozott a refrénben, holott jó ideje tudtam már, hogy nem csak a dobokat püfölte a zenekarban. Azóta egész más füllel hallgatom ezt a számot, és valószínűleg van valami neve ennek jelenségnek (tudjátok, mint a placebo hatás, csak ez nem az), de jobban is szeretem, mint előtte.
S, ha már említettem a Pollyt, nem hagyhattam ki. Természetesen nem csak ez a két felvétel lelhető fel a videómegosztón, csak nézzetek szét az ajánlott videók között.
