Tegnap este Dobszerdán jártam, Mátészalkán (szerencsére nem egyedül), bár kissé későn érkeztem, így a komplett eseményről nem tudok érdemben nyilatkozni. A lényeg viszont számunkra nem más volt, mint a ZUP koncert, ami a nyár első harmadában kellemes meglepetésként ért, nemrégiben sikerült ugyanis leszervezniük ezt az estét. Így hát a tegnap este a következőképp nézett ki: meló befejez, kocsiba be, rakéta begyújt és óriási mázlival még kezdés előtt oda is értünk. Ha emlékeim nem csalnak, a tavalyi év végén láttam őket legutóbb. ?óMivel a Huszonvalahányban című lemezük addigra már megjelent, játszottak is róla nem egy dalt, újdonságokra így nem is számítottam. Annál inkább a megszokott, baráti és kellemes hangulatra.

 

A srácok még világosban kezdtek el játszani, koncert közben sötétedett be, ami már eleve sajátos, hangulatos atmoszférát teremtett. A dalaik persze amúgy is (egy-két kivételtől eltekintve persze) mindig ellazítanak, ám az általuk megalapozott kellemes érzetet csak még inkább felerősítette a naplemente, s persze a közben felkapcsolt reflektorok. Bár a rendezvény szabadtéri volt, a helyszín kialakítása miatt mégis inkább egy klubkoncertre hajazott az este. Színpadot nem is találtunk, a téren körben sörpadok, szemben még néhány fotel is, a monitorok előtt - amelyek gyakorlatilag az egyetlen határvonalat képezték a közönség és a banda között - pedig szőnyegek, ahová lehuppanva gyerekek és néhány hozzánk hasonló fiatal hallgatta átszellemülve a dalokat.

 

Leginkább így tudnám ugyanis leírni az élményt, amit tőlük minden alkalommal megkapok... Átszellemülés. Mikor az első dalukat elkezdték, azonnal tudtam, ez bizony jó este lesz, mégis kissé feszengve, szégyellősen álltam a "színpad" oldalánál. Aztán úgy a harmaik nóta környékén már szinte ráncigáltam magammal a többieket, hogy ugyan üljünk már le arra a nagy, üres szőnyegre, onnan mégis jobban látunk. Aztán elkezdtem énekelni, a számok végén egyre hangosabban tapsolni, kurjongatni, s a koncert utolsó harmadában már széles vigyorral az arcomon ültem, énekeltem a szövegeket, s valóban úgy éreztem magam, mintha csak nekem játszanának. Teljesen feloldódtam ebben az ismerős, de mindig jóleső atmoszférában, elöntött a mámor, nehezemre esett nem egyfolytában nevetni, tulajdonképpen megrészegített a hangulat. Ám még csak egy sört sem kellett meginnom hozzá, és ez az egyik dolog, amit irtózatosan szeretek bennük, a zenéjükben.

 

 

Szóval azt hiszem, eléggé egyértelmű, hogy ezt a fajta hangulatot, az esszenciális boldogságot imádom leginkább a ZUP koncertekben, de nem csak ezért érdemes megnézni őket élőben. A dalaikra is érdemes odafigyelni, akár zenei értelemben a hangszerelésüket, egyáltalán az élő megszólalásukat tekintve, akár magukat a szövegeket boncolgatva. Egyrészt ki merem jelenteni, hogy még manapság is kevés az olyan zenekar, aki alapvetően populáris, dallamos és akár rádióbarátnak nevezhető zenét játszva is ennyire odafigyel a nóták mondanivalójára, ezért már önmagában is hatalmas pirospont járna az egyébként valóban kisiskolás korú bandának. Ugyanakkor a boncolgatott témakörök is egészen szerteágazók, ami számomra például külön öröm és egyfajta felüdülés is. Hiszen ott vannak az elsősorban személyes élményeken alapuló szerzemények, mint a Nem marad így, de vessünk egy pillantást a Minden csak átmenetre vagy a Szökőévre, és meglátjuk, hogy ezek témája már merőben más talajból táplálkozik. Előbbi egyrészt egy eszméletlen jó koncertnóta, ami nem utolsó sorban napjaink égető társadalmi problémáira reflektál elég határozottan, utóbbi pedig inkább erőteljes politikai állásfoglalás. Ez számomra már önmgabában is szimpatikus, ugyanakkor emelem kalapom az énekes-gitáros János előtt, aki a nóták előtti felkonfokban is elég erőteljesen oda-odaszúrogat, ahová éppen szükségesnek érzi. Nem rejti véka alá a véleményét, ami az én szememben mindenképp tiszteletre méltó, különösen napjainkban, kis hazánkban. S aztán mikor már mindenen túl vagyunk, jöhet a Mák, amire aztán végképp elengedhetjük magunkat, elszabadulhatnak az addig féken tartott ösztöneink, és tombolhatunk, még ha csak lélekben belül is, egy ilyen "csendesülős" estén, bár az úgy nem az igazi. Csak kár, hogy olyan hamar vége van.

 

 

S végül nem tudok elmenni szó nélkül a zenekar színpadi jelenléte mellett sem. Brutálisan jól nyomják élőben, mindenféle szinten. Ha a színpadról lesugárzó energiákat nézzük, már az is elképesztő lökést tud adni az embernek, annyira elemi, annyira őszinte és zsigeri minden mozdulatuk. Ezen kívül tényleg iszonyú jól szólalnak meg a dalok élőben, nem érzem azt egyiknél sem, hogy bármi is az albumhoz képest kevesebb, spórolósabb lenne, hogy bármit is takarékra vennének kicsit. A hangzásuk pedig - bár ezért persze a hangosítónak is kalapemeléssel tartozunk - szintén baromi jó, nem csak az apró kis részletek jönnek ki finoman, ha kell, de szinte falhoz vágó erővel is meg tud dörrenni a zenekar, amikor viszont arra van szükség. Így hát ezúttal sem tudok mást mondani, mint hogy szeressétek... Mit szeressétek, imádjátok, hallgassátok őket, és járjatok ZUP koncertre minél gyakrabban. Legközelebb a VOLT Fesztiválon játszanak, de mindenképp ajánlom, hogy legalább egyszer mindenképp látogassatok el egy kisebb bulira is, családiasabb, meghittebb körülmények között. Varázslatos lesz. A további időpontokért, egyéb infóért pedig katt ide.