A férjem védelmében (The Good Wife) kivételesen egy olyan sorozat, amelyet nem egyszerűen újonc korában nem kezdtem el nézni, valahogyan a bakancslistámra sem vettem fel. A fene tudja miért, egyszerűen nem voltam rá kíváncsi, ráadásul épp elég elfoglaltságom is volt. No meg a magyar cím sem feltétlen csigázta fel az érdeklődésem. Igazából viszont felesleges is tovább magyarázkodnom, elég volt ugyanis néhány nagy kedvencnek kifutnia, majd ugyanekkor egyetlen pozitív kritikába ütközni, hogy mégis adjak neki egy esélyt. Istenem, milyen jól is tettem. A férjem védelmében nem egészen két évad alatt rajongót csinált belőlem.

 

A történet egy korrupcióval vádolt, volt államügyészről szól, aki csak úgy mellékesen egy prostituálttal csalja meg a feleségét, majd börtönbe kerül, miközben óriási botrány kerekedik körülötte. Monthadnám, ha igaz lenne. Azonban Peter Florrick (Chris Noth) valójában csak a sztori magja, a cselekmény kirobbanását megelőző szikra, a központban ugyanis az a bizonyos "jó feleség", Alicia Florrick (Julianna Margulies) áll. Ő veszi át a családfenntartó szerepet, ő küzd meg Peter tetteinek megannyi kellemetlen vonzatával, miközben igyekszik gyermekeit megóvni nyilvánosság ártalmaitól, a kíváncsi újságírók zaklatásától. Így kerül a Stern, Lockhart & Gardner irodához ügyvédbojtárként, ahol egykori egyetemi csoporttársa és szerelme, Will Gardner (Josh Charles) veszi szárnyai alá.

 

Az első évad főként a Florrick-botrány hatásaival foglalkozik, a fókuszban természetesen Alicia áll, aki igyekszik helytállni munkahelyén, ahol fiatal társával [Cary Agos (Matt Czuchry)] is versengésre kényszerül. Közben persze férjével is igyekszik rendezni a viszonyát, s próbál segítségére sietni, hogy az ellene felhozott vádakat megcáfolhassák.

 

Alicia és Cary

 

A második évadban aztán a hangsúly az államügyészi székért folytatott harcot övező kampányra tevődik át, mellékszálként pedig az ügyvédi iroda életében bekövetkezett változások adnak keretet a cselekménynek. Emellett persze mindkét évadnak fontos elemét képezik a tárgyalóteremben folytatott küzdelmek, a peren kívüli egyezkedések, valamint az ezekhez szükséges nyomozás folyamatának bemutatása.

 

A férjem védelmében fő erőssége azt hiszem a remekül kitalált és felépített karakterekben rejlik, amelyekben igazán bővelkedik a sorozat. A főhősünk, Alicia például egy rendkívül erős, határozott és céltudatos nő, tehetséges, intelligens, így hamar kivívja mind kollégái, mind ellenfelei elismerését. Ugyanakkor mégis rettentő érzékeny, szerethető, szimpatikus szereplő, aki már-már szakmáját meghazudtoló empátiával fordul a legtöbb ügyfele sőt, a legtöbb ember felé. Will Gardner, a cég egyik vezetője szintén a helyén van, okos, vicces, akinek hol a férfiasabb, macsó oldalát helyezik előtérbe, hol énjének szentimentálisabb, szükség esetén pedig rendkívül szigorú és ravasz mivoltát. Azonban bármennyire is erőlködök, számomra ezt a sorozatot a szükséges és persze semmiképp sem elnagyolt férfiak mellett a parádés női karakterek viszik. Nem elég ugyanis, hogy a főszereplőnk személyében egy üdítően erős, sokoldalú hölgyet láthatunk, a többiek között is hasonló gyöngyszemekre akadhatunk. Ilyen például Diane Lockhart (Christine Baranski), aki Alicia-hoz hasonlóan intelligens, határozott és független, ráadásul az ügyvédi iroda egyik névadó társa is, komoly és felelős pozíciót tölt be. Kalinda Sharma (Archie Panjabi), a Lockhart/Gardner első számú nyomozója szintén úgy kell ennek a sorozatnak, mint egy falat kenyér. Egy nagyon szépen felépített, lassan, okosan boncolgatott karakter, akit komótos tempóban ismerünk meg egyre mélyebben, remekül árnyalják az írók (bár ez az állítás csaknem az összes szereplőre igaz), s ha egy szóban kellene jellemeznem - előre is bocsánat az angol kifejezésért, de tökéletesebbet nem találok -, azt mondanám, "badass", szóval kemény csaj. Persze Carey, a fiatal ügyvéd, Alicia versenytársa is jó, őt is megkedveltem, ám nálam az Alicia-Diane-Kalinda hármas simán viszi a prímet, és örömmel nyugtáztam, hogy bár Peter Florrick mindennapjai erős hatást gyakorolnak a cselekményre, mégis inkább a háttérbe húzódik, amit egyáltalán nem bánok.

 

Diane Lockhart

 

A visszatérő epizódszereplők - jellemzően a bírók, ellenfeleket képviselő ügyvédek, ügyészek - szintén nagyon jók, a legtöbb esetben felüdülés újra a színen látni őket, csaknem mindegyikük tartogat ugyanis egy-egy érdekesebb jellemvonást, ami rendre hatást gyakorol valamilyen formában az éppen tárgyalt ügyre. Michael J. Fox karakteréért külön tapsot érdemel a sorozat, ugyanis kifejezetten bátor, másrészt elismerendő húzás bemutatni, hogy azért, mert valaki egy általában szánalmat ébresztő betegségben szenved, attól függetlenül nem lesz feltétlen elveszett lélek, jóságos erkölcscsősz. Emellett Eli Gold (Alan Cumming) vált még nagy kedvencemmé, üde színfoltja a történetnek, egyszerűen zseniális, és szintén remekül árnyalt, finoman építgetett karakter.

 

A sztori egyébként szintén sokszínű, a számos fontos szereplőnek köszönhetően egyébként is nehezen unnánk el, ám igyekeztek figyelmes apróságokkal még változatosabbá tenni a cselekményt. Éppen ezért nem csak polgári pereket láthatunk, de járunk hadbíróságon is egyebek mellett, amelyek adott esetben eltérő taktikát, gondolkodásmódot követelnek meg ügyvédeinktől, s hajlamosak jó alaposan felkavarni az epizódok dinamikáját.

 

A férjem védelmében persze messze nem tökéletes. Itt-ott előfordulnak kiszámítható elemek, ezekről pedig néha kissé nehezebben terelik el a figyelmem, s nem meglepő módon akadnak azért unalmasabb részek is, melyek képesek akár egymást követni rosszabb esetben. Ám a rengeteg szerethető karakter, a sok-sok érdekes apróság, s nem utolsó sorban a kitűnő színészek miatt ezeket mégsem éltem meg akkora tragédiaként, s egy percig nem jutott eszembe, hogy talán hagynom is kellene az egészet (mint anno a 24 esetében, ami mellett bár sokáig kitartottam, egy pont után egyszerűen képtelen voltam tovább nézni, s már az épp aktuális évadot sem fejeztem be).

 

Alicia és Louis Canning (Michaek J. Fox)

 

Szóval a színészek. Gyakorlatilag nem tudok olyan szerepet mondani, amit esetleg melléfogásként könyvelhetnék el. Josh Charles, Archie Panjabi vagy épp Matt Czuchry kivétel nélkül hitelesek, remekül hozzák karakterüket. Ám nagyobb lelkesedésre mégsem vagyok képes, számomra ugyanis ellpoja a show-t Christine Baranski, akinek irtó jól áll a kissé hűvös Diane szerepe. S persze a kedvenc mind közül Julianna Margulies, mint Alicia Florrick. Azt hiszem, semmiképp sem véletlen a 6 Golden Globe, és 4 Emmy jelölés (előbbiből csak egyet, utóbbiból viszont már kettőt váltott díjra). Parádésan formálja meg a karaktert, akár a kíméletlen vagy épp a ravasz, szája szélén aprócska mosollyal a jó alaposan kitervelt végkifejletre készülő ügyvédnőt, akár a törődő, gyermekeit oltalmazó, érzékeny anyát, akár az összetört szívű, megcsalt feleséget kell alakítania a színen. Meleg, barna szemeiből csak úgy sugárzik az együttérzés, a kedvesség, elég egyetlen "Alicia-pillantás", s máris elolvadok. Egyszerűen tökéletes. Mellettük muszáj még kiemelnem az Eli Goldot alakíto Alan Cumming-ot, aki szintén üde színfoltja a sorozatnak, Cumming pedig egyszerűen lubickol a szerepben.

 

Így állunk hát, A férjem védelmében nem egészen két évad alatt a függőjévé tett, s most is, miközben a cikket gépelem, alig várom, hogy végre bejefezzem, s megkapjam a jól megérdemelt napi adagomat. Hogy lássam, amint Diane és Will egy-egy vita után mégis cinkosan összemosolyog, hogy képletesen vállon veregethessem Alicia-t egy-egy ügyes vagy egyszerűen csak szimpatikus megmozdulása után, s ugyanígy Eli tenyerébe csaphassak valamelyik remek húzását követően.