Az Alice In Chains második stúdióalbuma, a Dirt 1992-ben jelent meg, s mint azt már tudjuk, a banda ezzel robbant be igazán a köztudatba, a "grunge" korszak meghatározó lemeze lett, sokan pedig mai napig ezt tartják a zenekar legjobb alkotásának. A most következő anyag éppen ezért lehet nagyon érdekes, ugyanis demófelvételeket hallhatunk, melyeket anno a Dirt koronghoz készítettek. Azt nem mondanám, hogy az itt megtalálható 10 dal teljes egészében újdonságnak számít, ugyanis a Lying Season - ami az almbumra nem került fel - később a Music Bank részeként megjelent, ugyanezen válogatáson pedig a Rooster korai verziójával is találkozhattunk. Ettől függetlenül tartogat érdekességeket az összeállítás. Elsőként például, hogy bizonyos számok mennyivel másképp szóltak a munka kezdeti fázisában. A Them Bones esetében például a nyitósorok vokáljában elég szembetűnő a változás, ahogy a gitárhangzásban és a komplett hangképben is tetten érhető. A szólóról már nem is beszélve, s ezek az állítások talán kivétel nélkül igazak a Damn That Riverre is. Emellett olyan szerzeményeket is hallhatunk, melyek végül az SAP című EP-n kerültek kiadásra. Iszonyat érdekes ezeket a nótákat így újfent megízlelni, ráadásul többségüknek nagyon jól áll ez a nyersebb hangzás (talán az éneket leszámítva, azok mindenképp jobban szóltak a végleges verzión, de ez persze a rendes keverésnek, masteringnek is betudható), jóllehet ebben az is vastagon benne van, hogy mégis csak egy megszokott dolgot hall az ember kissé új köntösben.

 

 

Ráadásként érdemes még meghallgatni a Sweet Alice című demóanyagukat, melyet 1988-ban készítettek, mielőtt aláírtak volna a Columbia Recordshoz. Ezek a felvételek azért különös és meghökkentő tapasztalatok számomra, mert bár hallhatók rajta olyan számok, amelyek már a Faceliftre is felkerültek (még ha módosított formában is), mégis összességében egy kicsit másképp festik le a zenekart, mint ahogy mi megismertük őket. Persze bármennyire is szeretem a már említett első albumot, én is úgy érzem, hogy a Dirt lemezre forrta ki magát igazán a stílusuk, akkorra váltak igazán markánssá és határozottá azok a stílusjegyek, amelyek alapján a mai napig is tökéletesen beazonosítható a zenekar. Viszont a Sweet Alice-t hallgatva azonnal megüti az ember fülét, hogy már a Facelift idejére is mennyit távolodtak a kezdeti hatásoktól és mennyivel egyedibbé vált a hangzásuk, zenéjük már a debütáló korong megjelenésére is.