A helyzet a következő. A fantasy filmekért, sorozatokért valahogy sosem voltam oda. Érdekesnek érdekesek, elismerem, hogy maga a látvány is a legtöbb esetben (pláne a mai technikával) igazán lenyűgöző, de egyszerűen sosem kapott el a láz. Valószínűleg éppen ezért tartott ilyen sokáig, hogy meggyőzzem magam, a Trónok harcát valóban érdemes nézni, de legalábbis belekóstolni. Miután több barátom is ajánlotta, úgy döntöttem, adok neki egy esélyt.
A sorozatot George R. R. Martin, A tűz és jég dala című fantasy regénysorozatán alapulva forgatja az HBO, melynek első darabja viselte szintén a Trónok harca címet. A történet maga elképesztően szövevényes, reneteg a karakter, a cselekmény pedig a megszokottnál is több szálon fut. Az első évadban megismerkedünk a fiktív világgal és a legfontosabb szereplőkkel. Az események helyszínei a délen található Királyvár, a Hét Királyság központja, ahol Robert Baratheon király foglalja el a vastrónt, az északon elterülő Deres, mely a Hét Királyság egyik "tartománya", ura pedig a felség régi barátja, Lord Eddard Stark. A Fal, amelyen túl a rejtélyes (róluk valóban nem sok minden derül ki az első szezonban), félelmetes Mások élnek, akiknek létezését már sokan csak mendemondának tartják, s a birodalomtól a Keskeny-tenger által elválasztott kelet, amely a dotrakiak fennhatósága alá tartozik, s akiket Khal Drogo vezet. A Robert Baratheon által a trónról letaszított Targaryen-dinasztia leszármazottai hozzá menekülnek, hogy házasságkötéssel vérségi kapcsolatba kerülvén a kitűnő harcosokból álló dotraki sereggel szerezzék vissza a birodalom feletti irányítást.
Sean Bean, mint Lord Eddard Stark
Az első évad cselekményének fontosabb pontjai a főbb karakterek és helyszínek bemutatása mellett az előzmények vázlatos feltárása, valamint a vastrónért folyó harc kibontakozása. Baratheon király felesége, Cersei Lannister ugyanis befolyásos, gazdag családból származik, s minden vágyuk, hogy megkaparintsák a hatalmat. Ennek mikéntjébe nem kívánok részletesen belemenni, amúgy is lelőnék vele jó néhány poént, legyen elég annyi, hogy a szándékuk csak ez, semmi más. Ennek érdekében pedig nincs, amitől visszariadnának, így kerülnek végül összetűzésbe a Starkokkal is. Az események eléggé pörgősek, ez részben betudható a sok helyszínnek és a megannyi szereplőnek is. Hiszen nyomon kell követnünk a Fal és a birodalmat vigyázó Éjjeli Őrség sorsát, emellett persze Királyvárban és Deresben sem áll meg az élet, s Khal Drogo feleségeként Daenerys Targaryen is visszatérésére készül, miközben érdekes felfedezéseket tesz magával kapcsolatban. A látványvilág, a Hét Királyság vadonjai, pazar fővárosa, Királyvár, a zord Deres, a monumentális Fal mind-mind egészen fantasztikus, pláne ha azt is észben tartjuk, hogy mégis TV sorozatról beszélünk, még ha az HBO nem kevés pénzt is öl a forgatásba. A harci jelenetek elképesztően véresek és hatásosak, a szexjelenetek sem bíznak túl sokat a fantáziánkra, és általában is jellemző rá a kendőzetlenség. Ugyanakkor ne várjunk hatalmas, hosszú percekig tartó óriási csatákat, a hangsúly mindig a karaktereken és a dialógusokon van.
Emilia Clarke, mint Daenerys Targaryen
A karakterek mellett az emberi jellem áll igazán fókuszban. Nagyon szépen járja körbe hogyan is mutatkozik meg egy ember életében a becsület, az önzés, a józan ész, a határozottság, a hataloméhség, s miként válunk meghasonlottá saját elveinkkel szemben a szeretteink érdekében, s hogy gyakran ez végül semmi jelentőséggel sem bír. Ne várjunk ugyanis romantikus túlzásokat a történettől, ne várjuk el azt, hogy a gonosz mindig elnyeri méltó büntetését, a jó pedig jutalmát. A Trónok harca (legalábbis az első évad) semmiképp sem erről szól. S azt hiszem részben ezen tulajdonságai, részben a remek szereplők miatt válik ennyire szerethetővé és épp ezért is okoz függőséget. Nagyon szépen építkeznek az események, remek a dinamikája, s ami nekem a leginkább szimpatikus, hogy valóban a dialógusoktól, a karakterek jellemének kibontásától válik érdekessé és izgalmassá, nem a látványos csatajelenetek miatt.
A színészgárda szintén elismerést érdemel, akár a Cersei Lannister szerepében látható Lena Headey-t, akár a Ned Starkot alakító Sean Bean-t emelem ki, de nem csak ők méltók stílusos főhajtásra. Peter Dinklage az Ördögfióka, Tyrion Lannister-ként zseniális, de igazság szerint sok-sok nevet sorolhatnék fel még itt. S bár az általam kedvelt karakterek közül egyet-egyet elvesztünk az évad végére, maradnak még szerencsére, akik miatt alig várom a folytatást. Mivel spoilerezni nem szeretnék, így tekintet nélkül arra, hogy a szezon végén életben marad-e az illető, csak néhány szót írnék kedvenceimről az évadban. Ned Stark maga a megtestesült becsület, remek apafigura, nagyon szerethető és rokonszenves, valószínűleg érte izgulnak a legtöbben, s ez nem is meglepő. Tyrion szintén nagy kedvenc, rettentően intelligens, a Lannister családból pedig számomra egyértelműen ő a legszimpatikusabb. Nyilván elsősorban az érdekei vezérlik, általában ezt nem is rejti véka alá, viszont rettentő érdekes személyiség, és bizonyos emberek (általában persze a csodabogarak, kiközösítettek) iránt egyfajta törődést is mutat. Daenerys Targaryen a szemünk láttára válik kislányból céltudatos, magabiztos és határozott nővé, zsigeri uralkodóvá úgy, hogy közben nem veszti el nagyon fontos, nőies tulajdonságait, mint például az empátia (már, ha valaki megérdemli). A legnagyobb kedvencemet azonban sajnos muszáj kihagynom, mert róla képtelen lennék úgy egy szót is írni, hogy ne derüljön ki azonnal, életben marad a végén. Ő egy olyan szereplő, akit nem elsősorban azért kedveltem meg, mert ebben az évadban olyan kiemelkedő jelentősége volt, sokkal inkább a benne rejlő rengeteg lehetőség miatt. Szóval róla majd később. Következzék a második szezon!
