Vasárnap délután úgy határoztam, hogy lazítós kedvemben lévén egy ehhez passzoló filmet fogok megnézni. A tavalyi év vígjátékterméséből választottam egyet, a Förtelmes főnökök 2 került végül is a lejátszóba. Ismerős szereplőgárda, ismerős poénok, de vajon tartogat valami újdonságot?

 

A történet szerint a három barát, Nick, Kurt és Dale (Jason Bateman, Jason Sudeikis és Charlie Day) saját vállalkozást indít, hogy ezen túl senki ne ugráltassa őket. Feltalálnak egy ügyes kis szerkezetet, aminek köszönhetően megadatik nekik az a bizonyos 5 perc hírnév a televízióban is, egy nagy vállalat pedig azonnal lecsap az ötletükre. Ám az események alakulása mégis olyan fodulatot vesz, ami nem kedvez feltétlen a srácoknak. Ezúttal azonban főnökeik meggyilkolása helyett emberrablásra készülnek, a bonyodalmak pedig természetesen nem maradnak el.

 

A sztoriban tehát igazából semmi meglepő nincs, mivel egy folytatásról beszélünk, ez annyira nem is vágja mellbe az embert. Így hát az első néhány perc és a cselekmény főbb szálainak felfedése után csak azt reméltem, hogy minél kevesebb lesz az üresjárat, minél több a jó poén, és úgy összességében jól fogok szórakozni. Ehhez képest még magamon is meglepődtem, mikor azt vettem észre, hogy bizony erőlködnöm kell, hogy végig tudjam ülni a filmet. Azt hiszem valahol hiba csúszott a gépezetbe.

 

Fotó: John P. Johnson - © 2013 Warner Bros. Entertainment Inc.

 

Az igazából nem olyan meglepő, amikor egyes poénokkal, karakterekkel az előző epizódra utalnak vissza az alkotók. Lehet ezt úgy csinálni, hogy ne legyen kínos, még örül is neki a néző, mert épp egy kellemes emléket idéz fel benne a jelenet. Ezt megkapjuk itt is, visszatér Dave Harken (Kevin Spacey), aki ezúttal persze a börtönből oltogatja magabiztosan főhőseiket, Dale egykori főnöke, a szexuálisan túlfűtött Julia (Jennifer Aniston), s persze Anyabaszó (Jamie Foxx) sem lehet kivétel. A probléma nem itt kezdődik, hanem a körítéssel.

 

A poénok ismételgetése számomra itt már bőven átlépte a kínos határt, s akad egy két eredeti jelenet ugyan, amin jót nevettem, de összességében nekem sok volt a használt és kevés a vadiúj. A másik baj a karakterekben rejlik. Az első részben még valahogy kedveltem őket, persze ott a sztori elején látható gerinctelen, zsarnok, esetleg szimplán csak tuskó főnökök jó alapot szolgáltattak ahhoz, hogy megkedveljük ezt a három lökött srácot. A Förtelmes főnökök 2-ben viszont mintha rádöbbennénk, Nick, Kurt és Dale - na jó, kivéve talán Nick - nem egyszerűen idiótán viselkednek, de a legtöbb helyzetben tényleg agyatlan idióták, és ami a legszomorúbb, hogy idegesítőek is. Legalább annyira, mint amennyire a "főgonosz" ellenszenves. Ennek köszönhetően nem nyerték el a szimpátiámat, együttérezni is nehezemre esett velük, így a kevésbé vicces, áthidaló jeleneteket nehezebb és unalmasabb volt végigülni.

 

Photo by John P. Johnson - © 2013 Warner Bros. Entertainment Inc.

 

Ezek mellett, s eltekintve még attól is, hogy annyira semmilyen volt a film, hogy elég nehéz róla bármit s írni, tartogatott számomra kellemes meglepetéseket. Őt úgy hívják: Chris Pine. Rex Hanson irtó jól állt neki, egy kiállhatatlan, elkényeztetett, félőrült seggfejet kellett játszania a vásznon, és esküszöm talán őt kedveltem meg a legjobban. Ezt az egyetlen pozitívumot, és még néhány jobban sikerült poént (Anyabaszó autós üldözéses jelenete például tényleg patent lett) leszámítva viszont túlságosan felejthető és jelentéktelen élmény volt a Förtelmes főnökök 2. Pedig én szeretni akartam.