A kezdő a második Bukowski könyvem volt, a Nők jelentette számomra a tűzkeresztséget, s a nem kispályás alkoholista, író-költő stílusa olyan mély benyomást tett rám, hogy a Posta és a Tótumfaktum is igen előkelő helyet foglalnak el a várólistámon. Trágár, egyszerű stílusa, a sajátos leírásai, a rá jellemző keserű de irtózatosan hatásos humor teljesen magával ragadott, s a könyvet letéve csak egy valami jutott eszembe: még. Persze nem is olyan rég a Nőket olvasva is megfogalmazódott már bennem ez a gondolat, mégis A kezdő húzott be végérvényesen ebbe az egyébként rettenetesen komor és kicsit sem marasztaló világba, talán épp az aktualitása miatt, de ne szaladjunk ennyire előre.

 

A regényt egyes szám első személyben írta meg Bukowski, s ezúttal is életrajzi ihletésű műről van szó, melyben alteregója, Henry Chinaski fiatalkorát követhetjük nyomon, egészen a gyermekévektől kezdve. Felfoghatnánk egyébként afféle előzménytörténetként is, hiszen a Posta, a Tótumfaktum és a Nők után jelent meg csak ez a könyv, mintha bővebb magyarázatot kívánt volna adni, miért is vált belőle olyan ember, akit már megismertünk. Noha valamiért épp ez az, amit nem igazán tudok róla elképzelni, ha felidézem a benyomásaimat a főhősről, kizártnak tartom, hogy valaha valakinek is magyarázattal kívánt volna szolgálni bármely tettét illetően. Aztán mégis elbizonytalanodom. Azt hiszem azért mégsem ilyen egyértelmű. A lényeg viszont most akkor sem ez, ezt ráérek majd boncolgatni, illetve bárki más is, aki ezzel kívánja tölteni értékes szabadidejét.

 

A helyszín ezúttal is Los Angeles, jellemzően a város lecsúszottabb, szegényebb környékei, s gyarkolatilag Hank első emlékeitől indul is a történet. Bukowski végigvezet minket "Chinaski" gyermekévein egészen főiskolás  koráig. Megismerjük kegyetlen, gyarkolatilag bármiféle szeretet kimutatására képtelen, sziklaszilárd elveket valló és ahhoz hűen ragaszkodó, ám nem ritkán szadista hajlamokat mutató apját, jólelkű, de férje mellett mégis tehetetlennek tűnő anyját, s a legnemesebb egyszerűséggel, gyakorlatilag a legkülönfélébb gyemekkori tragédiákon keresztül építhetjük fel magunkban a végül is megkeseredett, a világgal nem, magával látszólag jobban megbékélt, alkoholista Chinaski jellemét. A történet egyébként kissé furcsán ér véget, legalábbis nem feltétlen ilyen lezárásra számítottam volna. Ennek ellenére persze azt nem tagadom, hogy számomra hatásos volt. Az utolsó néhány mondat, a cselekmény legvégső pár mozzanata mintha tökéletesen megerősítené bennünk azt, amit Chinaski tettei, mondatai de akár gondolatai alapján a világgal és a benne élő emberekkel kapcsolatban érez.

 

A leghátborzongatóbb élmény azonban A kezdővel kapcsolatban mégis az volt számomra, hogy bizonyos értelemben rettentő aktuálisnak éreztem. Ez persze nem is olyan meglepő, hiszen még ha nem is értünk egyet teljesen Bukowskival abban, ahogyan az embereket, az emberi kapcsolatokat látja, azt hiszem egy-két gondolatával mindenki tud azonosulni, s ha ezeket vesszük alapul, láthatjuk, hogy a világ abból a bizonyos szempontból mit sem változott. Hogy értsétek, mire gondolok, vegyünk alapul egy egyszerű megállapítást: "Az emberek csak akkor foglalkoznak az igazságtalansággal, ha velük történik." Nem állítom azt, hogy megtaláltam a bölcsek kövét, de azt hiszem ha szeretnék emellett az állítás mellett érvelni, lehetne bőven példát találni, amivel alátámaszthatom, s elég lenne mindössze a saját életemet alapul venni.

 

Ami sokkal inkább elszomorított, hogy a 30-as évek gazdasági világválságától sújtott USA, és a megannyi, kilátástalan helyzetben lévő ember, az abszolút ambíció, életcél és szép remények nélküli, szegény sorsú fiatalok leírása és kis hazánk mai helyzete között sajnos elég sok párhuzamot fedeztem fel. Nem állítom azt, hogy a mai Magyarország egy az egyben a fiatal Chinaski Amerikájának klónja lenne, de többször hasított belém a felismerés ezúttal inkább fájó, mint bizsergető érzése, mint szerettem volna. S azt hiszem ezzel itt és most le is zárnám. Végül is legyen elég annyi, hogy A kezdő egy újabb Bukowski remekmű, s akit nem zavar, hogy az esetleg megszokott szépirodalmi nyelvezet helyett a stílus meglehetősen trágár, nyers, tömör és egyszerű, az mindenképp szerezze be a könyvet és lehetőleg minél hamarabb.